Beton helyett parkok – Évkezdő interjú Őrsi Gergely polgármesterrel.
A 4,2 milliárd forint állami elvonás mellett is biztosít forrást az idei költségvetés többek között új parkok kialakítására, helyi közösségek támogatására, út- és járdafelújításra, egészségmegőrzésre, emellett egy hótakarító gépjárművet is vesz a II. kerület. Őrsi Gergely polgármester szerint az egyik legfontosabb feladat továbbra is a budai identitás erősítése és a közösségépítés.
– Számos kisebb eredményt sikerült elérni a tavalyi évben, amelyek hozzájárulnak a kerületben élők komfortosabb, jobb életéhez. Talán nem is lenne szerencsés egy-két példát kiragadni, vagy hosszasan sorolni az elvégzett munkát, de úgy látom, hogy sikerült egy olyan kerületet megőrizni, amely békés, szolidáris és összetartó közösség. Talán nincs is olyan hét, amikor ne mutatkozna meg ennek valamilyen példája. Továbbra is azt vallom, hogy az itt élők és a tudásuk alkotják kerületünk legnagyobb értékét, és ez az, ami leginkább gazdaggá teszi Budát.
Ha mégis ki kell emelni egy fontosabb előrelépést tavalyról, akkor az a Marczibányi Téri Sportcentrum visszaszerzése volt, ami persze egyúttal nagy kihívás is, hogy olyan szerepet kapjon, ami által újra a II. kerületieké lehet a sporttelep. Akár egy egészségmegőrző és rekreációs központként is üzemelhetne, amit – szakítva a korábbi profitorientált működtetéssel – a kerületiek kedvezménnyel használhatnak, akár szervezett körülmények között.
Szintén fontos lépésnek tartom a közösségi egyeztetéseket, amelyekkel megalapoztunk idén elkészülő tér- és zöldterület-fejlesztéseket. A Margit-negyed is önálló életre kelt, a kirakatok már nem üresen állnak a körúton, új kulturális terek alakultak és egymással egyeztetve működnek.
Mit vár a 2026-os évtől?
Az idei évben hangsúlyos lesz az országgyűlési választás és a kampányidőszak, amin jó lenne minél békésebben túljutni, úgy, hogy az ne okozzon ellentéteket a közösségben. Meg kell mutatnunk, hogy a budai közösség felül tud emelkedni a politikán. Azt nézzük, hogy ki a szomszédunk, és ne azt, hogy kire szavaz! Szerintem az itt élők pontosan tudják, hogy ez a demokrácia velejárója, de közösségünket annál erősebbnek tartom, minthogy politikai beállítottság alapján ítéljük meg a lakótársainkat. Hogy a politikai csatározások és azok kihatása ne mérgezze meg a hétköznapjainkat, hogy a mindennapi teendőinkre tudjunk koncentrálni, abban példamutatási felelősségünk van lakóként, de ebben a politikusoknak, jelölteknek és a helyi közszereplőknek is van feladatuk.
A napokban fogadták el a II. kerület büdzséjét. Milyen kihívásokat tartogat az idei esztendő?
Gyakorlatilag az egész éves költségvetés egy hatalmas kihívás, hogy a jelenlegi helyzetben miként tudjuk még hatékonyabbá tenni a működést. Bizonytalan számokból biztos költségvetést alkotni nehéz és időigényes feladat, így volt ez idén is, de látni kell, hogy hosszú távon az nem egy fenntartható működési modell, hogy több feladatot kell mások helyett ellátnunk, legyen szó államról, kormányról vagy fővárosról, de a rendelkezésre álló forrás kevesebb. Vannak vállalt feladatok, amelyekre a II. kerület nem mondhatja, hogy nem az ő dolga, hanem igyekszünk megoldást találni rájuk, mert közvetlenül érintik a II. kerület lakóit. Ha egy fővárosi kezelésű út tarthatatlan állapotban van, akkor a II. Kerületi Önkormányzat meg fog mozdulni azért, hogy fel legyen újítva. Ha egy független kulturális intézmény forrásait elapasztják, akkor önkormányzatunk segítségükre lesz, és a védőnők támogatását is biztosítjuk továbbra is, pedig már nem tartoznak a II. kerület kötelékébe, de forrást erre senki sem ad. A bezárásra ítélt posták közül több finanszírozását átvettük, mert több tízezer kerületi lakó használja nap mint nap, de tudni kell, hogy az üzemeltetésük egyre drágul. Az iskolák hiába nem a mi irányításunk alá tartoznak, de felújítunk iskolai sportpályákat és helyiségeket, és a közétkeztetésben is elkezdtük bevezetni a svédasztalos ebédeltetést, amit egyre több iskolában szeretnénk meghonosítani. Tavaly nagyon jó visszajelzések érkeztek, a gyerekek jobban esznek, annyit szednek, amennyit szeretnének, és kevesebb az ételmaradék. De ez is pénzbe kerül, és ezt is fejleszteni kell a gyerekek érdekében.
A szolidaritási adó az idei költségvetésre is rányomja a bélyegét?
Véleményem szerint a szolidaritási adó önmagában véve egy jó célt szolgál. Az, hogy a jobb módú városok, települések, kerületek segítsék azokat a településeket, ahol hatalmas a mélyszegénység, ahol nincs vagy kevés a lehetőség a fejlesztésekre, az jó cél. Hiszem, hogy a II. kerületiek nyugodtabbak lennének, ha tudnák, hogy az egy főre jutó 100 ezer forint körüli elvont adóforintból például Borsodban vagy Szabolcsban hol épül bölcsőde, szociális otthon, vagy milyen más célt szolgál. A gond az, hogy az adó címén elvett szolidaritási adó több, mint a kerületi költségvetés 10 százaléka, ezért nem az adóval, hanem annak mértékével vitatkozunk. Tavaly több mint 4 milliárd forintot vontak el kerületünktől, ami rengeteg. Ha csak pár száz millió vagy egymilliárd forint körüli összeg lenne, és ha láthatnánk, hová kerül ez a sok pénz, akkor talán mindnyájan büszkék lennénk rá, hogy a II. kerület támogatásával máshol mi valósulhat meg. De ha nem tudjuk, hogy hová kerül a forrás, vagy ha mondjuk a központi költségvetés hiányát töltik ki vele, az semmiképpen sem jó. A másik gond a szolidaritási adó kiszámíthatatlansága. Ahhoz, hogy néhány évre előre tudjuk tervezni a II. kerület életét, jövőjét, tudnunk kellene előre, milyen költségekkel számolhatunk a következő esztendőkben. Ha ezt évközben megváltoztatják, és például novemberben újra kell tervezni a költségvetést, az magától értetődően nehezíti az előrelátást és a tervezhetőséget.
Mindemellett mire juthat komolyabb forrás az idei évben?
Apróságnak tűnhet, de annak elkerülése érdekében, hogy a II. kerület az egyre sűrűbben előforduló szélsőséges időjárási helyzetek miatt kiszolgáltatott legyen más vállalatoknak, arra sarkall minket, hogy beszerezzünk egy saját hókotró autót. Ha kell, a kukásautók előtt jár, hogy ne alakuljon ki olyan helyzet, hogy a havas utak miatt nem viszik el a kommunális hulladékot, de az is segít, ha éppen a mellékutakat takarítja, hogy azok is járhatóak legyenek.
Az út- és járdafelújításokra az idei évben sokkal nagyobb összeget fordítunk, mint tavaly, mert látni kell, hogy ha az előző évben az egy bizonyos szint alatt marad, akkor a következő évben kell majd rá többet költeni, mert idővel sokkal többe fog kerülni a tovább romló állapot.
A közösségi sporteseményeket – legyen szó jógáról, idősek székes tornájáról vagy sétákról – természetesen folytatni szeretnénk. Fókuszban lesz az egészségmegőrzés, a szűrések és a prevenció. A legboldogabb akkor lennék, ha a fejlesztés előtt álló Marczibányi Téri Sportcentrum kifejezetten ezt a célt tudná szolgálni, egészségmegőrző foglalkozásokkal és különböző sportolási lehetőségekkel együtt, különböző korosztályok számára.
A zöldebb kerület is mindig fontos célunk, ezért a következő két évben a Baka utcai pihenőpark kialakítása mellett legalább két parkolót szeretnénk felszámolni és a helyén zöldterületet fejleszteni. Az egyik a Ferenc-hegy betonparkolója, amit feltörünk és zöldítünk, a másik a Frankel Leó úti üres, parkolónak használt telek, ahol az egyik legnagyobb parkot és erdei játszóteret lehetne létrehozni. Emellett a vízmegtartással kapcsolatos, zöld jellegű fejlesztések is napirenden lesznek, csakúgy, mint a Mechwart ligeti játszótér fejlesztése.
Az elvonások és a szűkös források ellenére a kultúra támogatására is mindig hangsúlyt fektettek.
Kerületünk hatalmas kulturális potenciállal rendelkezik, a II. kerületben működő színházak nézőszáma lassan megközelíti a pesti körúti színházakét. Ennek ellenére be kell látni, hogy az önkormányzat nem tudja a kultúrát a végtelenségig finanszírozni, ugyanakkor ez olyan közösségformáló erőt és értéket jelent, amit mindenképpen ápolni és óvni kell. Ezért Marczibányi István egykori mecénáshoz és a kerülethez méltóan létrehoztuk azt a politikától független Marczibányi István Kulturális és Közösségfejlesztési Alapot, ahová az önkormányzati forrásokon túl a magántőke és a piaci szereplők felajánlásait, forrásait csatornázzuk be, a támogatásokat pedig egy hozzáértő, civilekből, művészekből és a kulturális élet szereplőiből álló testület osztja el.
A közösségi értékek támogatása és a lakók meghallgatása is fontos szempont marad a kerület életében?
Öröm, hogy a helyi identitás és lokálpatriotizmus tovább erősödött. És hogy megőrizzük ezt az erős budai közösséget, újdonságként az idei évtől terveink szerint már a legkisebbekkel kezdjük a közösségformálást: rendszeresen várjuk majd a meghirdetett találkozókra az egyazon évben született kerületi gyerekeket és szüleiket.
A közvetlen kapcsolattartás az önkormányzatiság egyik alapja, amiből nem engedhetünk, folyamatosak lesznek a közösségi egyeztetések, fogadóórák, lakossági fórumok. Amit viszont látunk, hogy a fiatal korosztály kevésbé jelenik meg ezeken az eseményeken. Őket szeretnénk ebbe már idén is sokkal jobban bevonni, mert jó lenne, ha beleszólnának a kerület életébe, egy-egy fejlesztésbe, hiszen ők fognak itt élni. A Nők éve program keretében a tavalyi, világelső, II. kerületi női közösségi gyűlések során megfogalmazott felvetéseket hamarosan megkapja az önkormányzat, és kötelezettséget vállalunk a megvalósításra.
Mindig a helyieknek vannak a legjobb ötleteik. Az itt élők számtalan javaslatot tesznek, ezeket meghallgatjuk, és megvizsgáljuk a kivitelezés lehetőségét. De vannak olyan események, amelyeket a lakók maguk megszerveznek, szerethető apróságokat, például ilyen az utcavers vagy egy-egy lakóközösség programja, és vannak kezdeményezések, amelyek mellé az önkormányzatnak csak oda kell állnia. Tervünk, hogy a kerületi közösségeket egy egységcsomaggal – sátor, sörpad, asztal, repohár – segítsük, ha szomszédsági ünnepet, utcabált szerveznének, de hiányoznak a feltételek. A közösségépítés egy állandó feladat, ami leginkább nem pénzen múlik.
SZEG–LD
