Egy nemrég megtalált Árpád-kori kódex szétvágott darabjait állította össze Szoliva Gábriel ferences testvér. A kódex a hazai középkori szakrális kultúra egyedülálló hírmondója, egy olyan műveltség tanúja, amely egyedisége mellett eleven módon ágyazódott be a korabeli Európa vérkeringésébe.
Hét éve egy egészen különleges, írásos történelmi emlék, egy legalább 730 éves kézirat bukkant fel az egyik zágrábi könyvtárban. A kottás zsolozsmakódexet minden bizonnyal az esztergomi székesegyház mellett működő másolóműhelyben készítették az Árpád-kor végén. Nem kímélte az idő: még a középkorban Zágrábba került, ahol 1692 körül kötését szétbontották, és pergamenlapjaiból kisebb-nagyobb könyveknek szabtak borítót. Kódexünk lapjai e nyomtatott könyvek tábláira ragasztva várták mostanáig, hogy valaki felfigyeljen rájuk. Az Árpád-kor végi „puzzle”-t, amelynek jelenleg 274 darabja ismert, a pasaréti rendházban élő Gábriel testvér rekonstruálta. Március elején a Pasaréti Közösségi Házban az érdeklődőknek is bemutatja ezt az izgalmas felfedezőmunkát, erről kérdeztük mi is.
Miért mondhatjuk, hogy a megtalált töredékekből összeállt anyag egy „időkapszula”?
Közismert, hogy a magyar középkor egyházi kultúrájának emlékei súlyos károkat szenvedtek a törökök pusztításaitól. Nemcsak a templomok és más épületek rongálódtak meg vagy tűntek el a föld színéről, de az elvben könnyebben menekíthető írott vagy képzőművészeti (ötvösművészeti) emlékek nagyobb részének is nyoma veszett. Ezért minden „megmentett” tárgy felbukkanása különös figyelmet érdemel, mert hírmondója egy letűnt műveltségnek. A szóban forgó kódex úgy menekült meg, hogy valószínűleg a 14. században Esztergomból Zágrábba vitték, ahol legalább a törököktől biztonságban volt. Segítségével – zenei kódex lévén – belehallgathatunk a 13. század végi esztergomi székesegyház liturgikus zenéjébe. A magyar egyház szívében végzett zsolozsma elevenedhet meg így, amelyről nincsen korábbi forrásunk. A kódex tehát egy több mint hét évszázados időutazásra hív.
Hogyan lehet egymás mellé rendezni egy darabokra szétvágott kéziratot?
Ez egy bő hónapig tartó aprólékos munkát igényelt még 2019-ben. Mivel az egykori kódexet a középkori esztergomi kalendárium szerint szerkesztették, a rekonstrukció a töredékek naptári ünnepekhez való rendelését jelentette. Nehézséget jelentett, hogy az egyes töredékek méretét a zágrábi könyvkötő a bekötendő könyvekéhez igazította, így a megőrzött szöveg- és kottaanyag változó terjedelmű. Tartalmi elemzéssel, a későbbi forrásokkal való összevetéssel és a könyvkötő munkamódszerének figyelembevételével volt lehetőség a teljes rekonstrukcióra.
Milyen magyar vonatkozásai és jelentősége van a megtalált kódextöredéknek?
Egyrészt ebben a kódexben találjuk – többek között – a hazánkban komponált legkorábbi ismert zenemű, Szent András és Benedek zoborhegyi remeték zsolozsmájának legkorábbi kottás lejegyzését, tehát magyar zenetörténeti értéke felbecsülhetetlen. Másfelől a kódex egy különleges toldalékkal is rendelkezett, amelyet Párizs környékén készítettek, és amely úrnapja korai zsolozsmáját tartalmazza; ez a toldalék ennek a zsolozsmának a legkorábbról ismert kottás emléke a világon. A toldalék jelenléte egyébként jelzi, hogy Esztergom a 13. században szoros összeköttetésben állt az európai egyházi központokkal.
A kódexről MÁRCIUS 9-én 19.00 órától beszélget Gábriel testvérrel Horváth Bálint a Pasaréti Közösségi Házban (1026 Pasaréti út 102.) Az eseményen a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött; adományokat hasonló értékes programok megrendezéséhez hálás szívvel fogadnak. Regisztrálni a pasaretikozossegihaz.hu oldalon az Egy Árpád-kor végi „időkapszula” nyomában című programnál lehet.
Viczián Zsófia
