A Vízivárosi Galéria október elejétől második alkalommal ad teret a Művészeti Szabadegyetemnek, amelyet a hazai kortárs művészet karakteres, kiemelkedő alakja, Juhász Nóra Derkovits-, DECODE és MODEM-díjas képzőművész vezet.
Juhász Nóra művészete kapcsán leginkább a meghökkentő, erős, polgárpukkasztó, többsíkú és humoros jelzők jutnak az eszembe. Munkáiban folyamatosan megkérdőjelezi a bürokratikus labirintusokat és a túlszervezettséget. Festményei, performanszai, többrétegű jelentéstartalmakkal bíró installációi – mint korábban kerületünkben, a Csemege kulturális térben is bemutatott Érzelmi Erőforrások Minisztériuma – a társadalom érzékenyítésével a közélet nehézségeire és napjaink szociálpszichológiai jelenségeire hívják fel a figyelmet egyedi eszközökkel.
Jelenleg a Benczúr utca 27. alatti Postamúzeumban látható Mailer Démon című tárlata, amelyben a művész egy több évet felölelő projekt kapcsán a távkommunikációs formák változásait taglalja, a régi levelezési módszereket és az ahhoz kapcsolódó tárgyi emlékeket ütközteti a mai virtuális világháló rohanó pulzálásával, miközben a hivatali procedúrák működési elveit is firtatja.
– Mivel én is művészeti egyetemet végeztem, nem tudom – nem is akarom – megkerülni a kérdést, hogy szerinted hazánkban várható-e az elkövetkező években megújulás, dinamikusabb kiteljesedés a kortárs művészet területén?
– Erre nehéz válaszolni… Egyrészről feltétlenül szükség lenne a finanszírozási és intézményi keretek megújulására. A kortárs művészet azon része, amely nem kifejezetten eladásra, piacra termel (szükségszerűen a kísérletező, konceptuálisabb, nem tárgyközpontú irányaival) teljesen ki van szolgáltatva az ilyen kereteknek. Sok esetben ma egy művész a más jellegű teljes munkaidős foglalkozása mellett valami elképzelt utókor számára vagy saját magának gyárt művészetet, ebből pedig nehezen lesz pezsgő, izgalmas kortárs paletta. A szakma és a társadalom közti távolság óriási – kevesen érzékelik a kortárs szcéna létezését, és még kevesebben tudnak érthető közelségbe jutni hozzá. Első lépésnek az is elég lenne, ha a közoktatásban esne bármilyen szó a 19. század utáni művészetről, kultúráról. A másik oldal pedig az, hogy a projektek menedzselése, gondozása legalább annyira fontos része a munkának, mint maga az alkotás. Ez több idő és több energia.
– Mi az, amit elsajátíthatnak a jelentkezők a Művészeti Szabadegyetemen? Mi inspirált ennek a projektnek a megvalósításában tavaly és most ismét?
– Ebben a félévben intermédia tematikára épülnek az órák, bemutatva, hogy mennyi minden lehet ma kortárs művészet. Minden alkalmon más-más alkotói módszerrel, társművészettel, médiummal, technikával ismerkednek meg a hallgatók. Szuper előadói gárdát hívtunk össze, akik a saját munkáikon és hozzáértésükön keresztül mutatják be az adott területet. A kurzus központi célja, hogy kapaszkodókat adjunk egy-egy alkotói terület irányába, ami mentén később tovább lehet haladni, az elméleti képzés mellett gyakorlati feladatok is lesznek. Évek óta gondolkodtam egy alternatív művészetoktatási platformon, ahol a klasszikus művészeti felsőoktatás keretein kívül is lehet mozogni. Azok a tapasztalatok, amik a mindennapi működésemet kísérik, jórészt elő sem kerültek a korábbi sokéves tanulmányaim alatt. Pályakezdőként egyedül szembesültem azzal, hogy helye van a menedzsmentnek, a prezentációs gyakorlatnak vagy egyszerűen egy érthető magyarázatnak arról, hogy hol és miként lehet kortárs művészként a szakmánkat gyakorolni. Számos kérdésre ezek közül a művészeti szakmán belül is csak személyes beszélgetéseken kerül sor, és nincs igazán helye a hivatalos platformokon. Itt márpedig lesz!
Adorján Éva
Jelentkezni szeptember 20-ig a Művészeti Szabadegyetem Facebook-oldalán lehet.
Az előadók névsora:
Bede Kincső (fotó),
Dér Asia (dokumentumfilm),
Dér Zsolt (videó),
Gerber Pál (szöveg),
Kádár Emese (textil/anyag),
Nemes Anna (festészet),
Poór Dorottya (képregény és grafika)
Szenteczki Zita (performansz és happening)
