Főoldal / KÖRNYEZETÜNK / Állati szomszédaink – A VADDISZNÓ

Állati szomszédaink – A VADDISZNÓ

A vaddisznó a házi sertés őse és az egyik legalkalmazkodóbb honos vadállat hazánkban. Mindenütt jól érzi magát, ahol egy kis erdős, bozótos területet talál, azaz ahol egy kis búvóhelyet tud kialakítani magának a nappali pihenésre. Ugyanis őkelme is inkább szürkületkor és éjszaka aktív, amikor csak az éjjeli félhomály és az árnyék a társa… meg a többi 10-30 disznó, amelyekkel együtt alkotja a kondát.

A konda vezetője általában 2-3 rokon koca (nőstény disznó), tagjai pedig a malacaik, illetve a fiatal disznók, azaz a süldők. Ez amolyan matriarchátus disznó módra, olyannyira, hogy szigorú rangsor is megfigyelhető közöttük: a „vezérkoca” általában a legidősebb és legtapasztaltabb nőstény, ő dönti el, hova mennek, hol esznek, mikor pihennek, sőt, hormonháztartása hat a többi kocára is, és emiatt van, hogy általában egyszerre ivarzanak és ellenek. A vaddisznók udvarlási ideje egyébként október-november környékén veszi kezdetét, de eltarthat decemberig, és „búgásnak” hívja a szaknyelv. Ha sikeres (és általában az), akkor március-áprilisban születik meg a 4-8 csíkos hátú malacka. (Hihetetlenül kicsik! Volt szerencsém többször is látni és a nevelésben segíteni. Akkora egy vadmalacka, mint egy kis vekni. Döbbenet, hogy aztán elég hamar több mint 150-200 kilóssá cseperednek). Hogyha enyhe a tél, valamint ha sok ennivalót találnak, akár év közben is ellhetnek.

A kondában csak nőstények maradnak, a hímek, azaz a kanok 1-1,5 éves korukban különválnak. A fiatalok „fiúbandában” járnak együtt, az idősebbek pedig már magányosan járják az erdőt.

A vadkanoknak az alsó és a felső szemfoga életük során egyre hosszabbra nő, és ebből alakul ki az agyaruk. Egyébként a kocáknak is megnőnek a szemfogaik, igaz, rövidebbre, mint a kanoknak, és kampónak hívják.

A vaddisznó mindenhol ennivalót kutat. Ebben segítségére van hihetetlenül jó szaglása: akár több száz méterről megérzi az ennivalót, még ha az a földben is van (nem véletlen, hogy a szarvasgombát is disznókkal keresik). Ám ezt az ún. túrókarimás orrát nemcsak szaglásra, hanem túrásra is használja. És itt jön egy érdekesség: az orrában található egy különleges csont, az „orrpárnacsont” (os rostrale), ami egyébként egyes dinoszauruszkoponyákban is megtalálható. No meg nagyon strapabíró vastag bőr is van rajta. Ez magyarázza azt, hogyan tudja akár a sziklás vagy fagyott földet is orrsérülés nélkül, könnyedén kitúrni.

Mindenevő a szó legszorosabb értelmében, mert tényleg mindent megeszik: kedvence a tölgy és a bükk makkja, de eszik még gyökereket, gombákat, gilisztákat, rovarokat, csigákat, kisebb rágcsálókat és madarakat, tojást, gyümölcsöt, lombot. Ha dögöt talál, azt sem hagyja ott, és ha kukoricás mellett halad el, csak röffent örömében, és már csámcsogja is a csöveket. Ennél még boldogabbá csak a kidobott háztartási hulladékkal lehet tenni.

Mert ők is elsősorban azért jelennek meg emberek által lakott területen, mert ebben a környezetben gyorsan és egyszerűen elérhető ennivalót találnak. Mind a szemetesek, mind a gyümölcsösök, illetve a komposztálók is „illatos” éttermek a számukra. Nem beszélve arról, hogy ahol összeér a két élettér, az erdő és a város (kerületünkre ez végképp igaz), ott könnyebben bekeverednek a házak közé.

A vaddisznó alapvetően félénk, kerüli az embert, mint a többi vadállat, de mivel nagyon masszív, erős állat, és ezért (még véletlenül is) komoly sérülést okozhat, így vele kapcsolatban kiemelten fontos néhány szabály betartása: ha találkozunk vele, ne közelítsük meg, csendesen várjuk meg, míg elmegy, vagy kerüljük ki és válasszunk másik útvonalat. Az esetek többségében nem jelent veszélyt, de egy váratlan mozdulattól vagy attól, ha hirtelen elfutunk, megijedhet, és ez válthat ki nem várt reakciót belőle (és lehet, hogy csak odaröffent, mint egy sün, hogy elijesszen minket, csak épp félelmetesebb). Ha kismalacok vannak a környékén (lehet, nem is látjuk őket, de a tavaszi időszakban eséllyel feltételezhetjük jelenlétüket), főként kerüljük ki, és még akkor se menjünk közel, ha beteg malackát látunk és neki segítenénk. Egy kölykét féltő koca van olyan veszélyes, mint minden gyerekét féltő anya.

És egy dolog nagyon fontos: a kutyát erdőben is pórázon sétáltassuk, az eb érdekében is. A legtöbb sérülés és konfliktus abból alakul ki, hogy a kutya megzavarja a bokorban pihenő vaddisznót, esetleg bántja a malacokat, és ahogy utána menekül a gazda felé, „viszi maga után” a felbőszült, ijedt vaddisznót is… És rájuk is igaz, hogy ne etessük őket, még akkor sem, ha „cuki” kis malackák, mert odaszoknak, és nem sokáig maradnak kicsik, no meg hívják az egész kondát is a „buliba”. És az már nem olyan aranyos.

De ne feledjük, hogy a vaddisznó egyébként egy békés és távolságtartó vadállat, és talán így megismerve már másként nézünk erre az érdekes és egyik legnagyobb állati szomszédunkra.

(További hasznos infók: varosivaddisznok.hu)

Jóba Katalin

Ha disznó jár az avarban…

Ismeretterjesztő sétát tart Rittling István, a Pilisi Parkerdő erdészetvezetője és Kálmán István önkormányzati képviselő, VÖK-elöljáró Adyligeten. A Ne jöjjön zavarba, ha disznó jár az avarba’ című eseményen az érdeklődők részletesen hallhatnak arról, miért is lett mára természetes, hogy az emberi környezethez jól alkalmazkodó vaddisznók élnek a házakhoz közeli erdőkben, de megtudhatják azt is, mi a teendő, ha éppen az őszi párzási időszakban találkozunk velük. A parkerdő egy részletes tájékoztatót is közzétett a témáról a honlapján (parkerdo.hu/vadvilag).
Az ismeretterjesztő erdei séta NOVEMBER 27-én, pénteken 15 órától indul az adyligeti Szabadság tértől.

Címkézve: