Új sorozatot indítunk a Budai Polgár hasábjain: Jóba Katalin, a Budakeszi Vadaspark munkatársa, kedves szomszédunk mutatja be olvasóinknak azokat a vadállatokat, amelyekkel nap mint nap találkozhatunk. Elsőként a legismertebb hazai kutyafélénket, az egyáltalán nem félénk vörös rókákat ismerhetjük meg, akiknek közvetlen honos rokonai a szürke farkasok és az aranysakálok.
A rókák nemzetsége a Föld minden táján megtalálható: Afrikában például a sivatagi róka, az Északi-sarkvidéken a sarki róka vagy Mexikó északi területén az úgynevezett kitróka. Ebből is látható, milyen remek alkalmazkodóképességgel áldotta meg őket a természet.
A vörös róka nevét gyönyörű vöröses-narancssárga színű bundájáról kapta. Jellegzetessége, hogy (például a farkassal és a sakállal ellentétben) a pupillája nem kerek, hanem macskaszerű, hosszúkás, ami éjszaka kitágul, így még jobban lát a sötétben is. Lábai és fülei feketék, viszont fehér a melle és a farka vége is. Előfordul néha kicsit sötétebb színváltozata is, amelyet kormos vagy szenes rókának hív a szaknyelv.
A vörös róka a mindenevő ragadozók csapatát bővíti, menüjében szerepelnek kisebb rágcsálók (egerek és patkányok is), madarak, ám a tojást sem hagyja ott. Ha ez nem lenne elég, szívesen megeszi a gyümölcsöt, dögöt, és ha nincs más, a gilisztára is ráfanyalodik. Mivel egyáltalán nem válogatós, rendkívül kíváncsi és merész (valószínűleg ezért is kapta a ravasz jelzőt a monda- és mesevilágban), ez magyarázza meg, hogy miért lett az egyik leggyakoribb faja a lakott területeken tartósan megjelenő (akár ott is élő) urbanizálódó állatoknak. Egyrészt számukra egyfajta „gyorsétkezde” egy rosszul védett baromfiól, de egy nem jól zárt szemetes is, ahonnan „feldolgozott” állapotban, például kidobott ételmaradékból jut a csirkéhez. Rendkívül jól ugrik és szeret ásni, akár fára is felmászik, így könnyedén eljut oda, ahol csak táplálékot sejt. Az elhagyatott építési területek és házak, de kicsit nagyobb bokros-fás területek pedig már tökéletes búvóhelyet jelentenek számára.
Így aztán nem csoda, hogy olyan elképesztő helyeken tud felbukkanni, mint például 2020-ban a diósgyőri DVTK-stadionban a lelátón a meccs alatt. De nem kell messzire mennünk: 2016-ban a budapesti Péterfy Sándor Utcai Kórház egyik emeleti kórtermében, 2022-ben pedig a Millenáris mélygarázsában fogtak be élvefogó csapdával rókát (ezek a rókák aztán vizsgálat után visszakerültek az erdőbe). Ezeken felül persze a II. kerületben több helyen is előfordul rendszeresen, aminek az említett élelmiszerhulladékok mellett a másik oka, hogy kerületünk gazdag zöldterületben és erdős környezetben, így idilli élőhely, nemcsak nekünk, hanem a rókáknak is.

Fontos kiemelni, hogy ezek a városban megjelenő rókák az esetek nagy százalékában nem veszélyesek az emberre. De ha látjuk őket, ugyanaz igaz rájuk is, mint bármilyen ismeretlen állatra: nem szabad megközelíteni, megsimogatni, piszkálni (ez utóbbi ismerős állatra is igaz), és a kutyánkat se engedjük közel hozzá. Egyrészt mint sok vadon élő állat, a róka is lehet bolhás, kullancsos, esetleg rühös. Másrészt ne etessük, mert ezzel csak az adott helyhez szoktatjuk, valamint hozzászokhat ahhoz, hogy ételt kap az embertől, és ha valaki később (okosan!) nem ad neki, akaratos lehet és odakaphat. Ugyanez történhet, ha kergetjük, közel megyünk vagy zavarjuk: védekezésképpen, mert megijed, odaharaphat.
Sokan aggódnak a rókák kapcsán a veszettség miatt. Magyarországon 1992 óta vakcinázott csalétkekkel végeznek veszettségmentesítést. De ha valakit mégis megharapna egy róka (vagy bármilyen állat), akkor mindenképpen mihamarabb forduljon orvoshoz, aki a további protokollról dönt majd. Ez azonban ritka eset, hiszen általában, amikor észlel minket az állat, kényelmes kocogással elinal. A rókák pontosan tudják, hogy gyorsabbak és (lássuk be) ügyesebbek nálunk. Rájuk is igaz a szabály: „élni és élni hagyni”. Zárjuk éjjelre a baromfikat, nyulakat, a szemeteseket, így nem okoznak bosszúságot.
Ha látjuk egy-egy éjjel a vörös bundást, figyeljük meg ruganyos lépteit, „surranó kis árnyát” és örüljünk, milyen gazdag az élővilág körülöttünk, és hogy vannak állati szomszédaink!
Jóba Katalin
















