A magyar kultúra napján az alkotó fantáziát, tudást és találékonyságot ünnepeljük. A január 24-én tartott polgármesteri helytörténeti séta során újra kiderült, hogy kerületünk bővelkedik ebben. Ezúttal különböző területeken tevékenykedő egykori nagyságokat ismerhettünk meg: építészeket, irodalomtudóst, politikai gondolkodót, írót, vállalkozót és kultúraszervező mecénást.
Az idei év első helytörténeti sétájának találkozóhelyén ismét nagyon sokan gyűltek össze, hogy egy kicsit jobban megismerjék kerületünknek ezt a részét. A várakozás perceit a művelődési központ által kínált forró tea tette kellemessé. Őrsi Gergelytől aztán kezdésként megtudhattuk, hogy a Marczibányi tér az Országút városrész széle, de a Haris Park már Rézmálhoz tartozik. Ez utóbbi városrész-elnevezés is Döbrentei Gábor 1847-es névmagyarosítási leleménye: a réz a vöröses színre utal, a mál szó pedig napos, déli kitettségű hegyoldalt jelentett a középkori magyar szóhasználatban. Ez az egyik legrégebbi villanegyedünk, amely közvetlenül a filoxéravész után kezdett el beépülni.
A szőlőhegyek lábánál elterülő egykori városszéli legelő mellett a XIX. század közepén még csak raktárak, kisebb majorságok álltak, a legrégebbi épület a Degen család hatalmas udvarháza és parkja volt, ebből később Fővárosi Szeretetház, majd a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja lett. Neve sem volt épp vonzó: Tetvesrét (Lauswiese), amelyet Marczipán, aztán Marczibányi rétre, majd térre neveztek át. Északnyugati végében 1873-ban Lenner József téglavetőt létesített.
Lennertől vette meg a Budai Polgári Lövész Egylet 1884-ben új székháza számára a rézmál-dűlői telket. (A régi lövölde a Margit körúton, a mai Bakfark Bálint utcánál volt.) A lövőház mára eredeti szépségben helyreállított, Haris Park néven rendezvényközpontként működő épületét Hofhauser Antal tervezte, 1884-ben fényes ünnepség keretében nyílt meg, és hamarosan a budai polgári közélet egyik legfontosabb központja lett. Azt is megtudhattuk, hogy 1885-ben már légszeszlámpák világították meg az új épülethez vezető, a Nagy-Rókusról Lövőházra átnevezett utcát. Sőt, ahogy a polgármester emlékeztetett rá, télen korcsolyapálya is üzemelt itt, tehát a mai korcsolyapályánknak már van történelmi előképe a téren.
Sokat megtudhattunk a környék utcaneveiről: például, hogy az Aranka utca nem egy női név után, hanem 1898-ban Aranka Györgyről, XVIII–XIX. századi erdélyi íróról, tudományszervezőről kapta a nevét, aki egyébként Marczibányi István kortársa és nemes törekvésekben részt vállaló szellemi társa is volt. A Ribáry utca névadója, Ribáry Ferenc is több szálon kötődik a kerülethez. A Vízivárosban lakott, és évtizedekig a budai Egyetemi Katolikus Gimnáziumban tanított. Magyarországon ismert író, tankönyvíró és nem mellesleg a szabadságharcért börtönt is viselt hazafi volt, külföldön pedig baszk nyelvtanával és mordvin nyelvi dolgozatával szerzett magának tiszteletet.
A Felvinci út is egy nagyon régi, a hegyről lefutó vízlevezető árok vonalát követi. Nevét még Trianon előtt, 1900-ban kapta egy erdélyi település neve után, korábban Külső-Kis-Rókus utca volt. (Ugyanekkor nevezték el – valószínűleg szójátékként – a párhuzamosan futó Külső-Nagy-Rókus utcát Alvinci útnak, amely szintén erdélyi településnév.) Itt áll ma is a Káldor Miklós Kollégium Bauhaus stílusjegyeit magán viselő klinkertéglás, L alakú épülete, amely 1939–40-ben épült. Tervezője Árkay Bertalan, a kor jeles építésze volt. Eredetileg leventék elszállásolására és képzésére szolgált, ezért egykor fontos szempont volt, hogy közel volt a lőtér. Vele szemben a Tulipán utca sarkán pedig egy felújítás alatt álló, védett Bauhaus épületet láthattunk, amely 1933-ban Csillag Ernőnek és feleségének épült Bodánszky Géza és Ferenc tervei alapján.
Ezután a hangulatos Tulipán utcában folytatódott a séta, amelyben sok szép, századfordulós villa maradt fenn. Érdemes volt megfigyelni a homlokzatokat, az ablakok, ajtók, kapuk kialakítását és a kis részleteket, például a régi házszámtáblát a 8-as számú házon. Így értünk el József főherceg egykori villájához (Aranka u. 10–12.), amelyet eredetileg Gerstenberger Emil, Alpár Ignác egykori munkatársa épített magának 1906-ban. A romantikus, mesebeli kastélyokat idéző villát tőle vette meg 1924-ben József főherceg (pontosabban a szokásjogot követve először az egyik Erdődy grófot kérte fel, hogy vásárolja meg a villát, hiszen nem illett „civiltől” vásárolni). Feleségével, Anna Monikával 1940-ig laktak itt, a környékbeliek gyakran látták őket sétájuk közben, gyerekeik az Áldás utcai elemibe, majd az Érseki Katolikus Gimnáziumba jártak. A szomszédos utca régi neve Ürge utca volt, a pár odaköltözésekor keresztelték át Tapolcsányira, hiszen a főherceg gyerekkori nyarait a felvidéki Tapolcsány melletti birtokon töltötte. Az Aranka utcai épület ezután többféle intézménynek adott helyet, ma is kollégiumként működik.
A helytörténeti séta legmagasabb pontjára a Barsi utca végén lévő Bibó István parkban ért, amely 2011-ben kapta ezt a nevet; ez a főváros első, róla elnevezett közterülete. Bibó ekkor, születésének 100. évfordulóján lett a II. kerület posztumusz díszpolgára is. Őrsi Gergely felidézte, hogy a park közel van Bibó egykori lakóhelyeihez (Berkenye utca, majd Orsó utca) és utolsó munkahelyéhez, a KSH Könyvtárhoz is.
„Korszakos jelentőségű társadalomtudós, nemzetközi szinten is elismert állambölcselő és jogtudós, 1956 egyik halhatatlan hőse, aki nemcsak beszélt és írt a társadalmi felelősségvállalásról, hanem tett is érte” – emelte ki a polgármester.
Ezután a Rét utcán leereszkedve a Ganz gyár történetéről hallhattunk. Méltán lehetünk büszkék rá, hogy a Vízivárosból indult üzem itt vált világviszonylatban is meghatározó céggé, amelyben jelentős szerepe volt a Ganz Ábrahám életművét folytató Mechwart Andrásnak, valamint Zipernowsky Károlynak is. Utóbbinak egyébként épp a Keleti Károly utca végén volt gyönyörű villája, ahol a helytörténeti séta is véget ért. Közben az utcában még hallhattunk a Krisztus Király-templom és a Rákócziánum épületegyütteséről, valamint kerületünk 2024-es posztumusz díszpolgáráról, Komor Marcellről és unokájáról, a tavaly elhunyt Székely Tamásról is, és az is kiderült, hogy egykor itt lakott a budai hóhér. A séta végén a résztvevők a Budai Polgár által készített falinaptárt kaptak ajándékba, amelybe a II. kerület természeti értékeiről kerültek be gyönyörű felvételek.
- A helytörténeti séták idén is folytatódnak, figyeljék a II. kerület Facebook-oldalát!
Viczián Zsófia
